X-faktor

Húúú, hát hol is kezdjem. Annak idején, amikor a tv-ben ment az X-faktor egy hétvégét sem hagyhattam ki anélkül, hogy ne néztem volna az élő adásokat, ugyanis a most.hu-n már nem volt olyan jó vissza nézni a műsort. Elvesztette a varázsát az egész, amikor néha-néha vissza néztem egy egy részt. Akkor még nem gondoltam volna, hogy leszek olyan szerencsés és egyszer eljutok egy faktor koncertre, de aztán március 14-én eljött ez a pillanat is. Pénteken jött az ötlet, hogy menjünk. Délután négykor elvileg Vastag Csaba, Vastag Tomi, Király L. Norbi és egy meglepi vendég látogatott el a győri BBMK-ba, este pedig Takács Nikolas, Wolf Kati, Csaba, Janicsák Veca  és a meglepetés.
Egyértelmű volt, hogy a délutáni előadást választom és nem az estit, de szerencsére a többiek is így gondolták. :)
Úgyhogy egy igazi, élő, két órás koncertet élvezhettem Csaba, Norbi, Veca és Dorka előadásában, ugyanis Tomi lebetegedett, helyette jött Dorka és a meglepi Veca volt. Nem tudom elmondani/leírni azt az érzést amit akkor éreztem, amikor megláttam őket. Hihetetlennek tűnt hogy pár hónapja a tv-ben figyeltem/hallgattam őket és most  pár lépésre voltak tőlem/tőlünk. Annyira nagyon jó volt.
Szegény Dorka kicsit félénk vagy nem is tudom mi volt beszéd közben, de aztán amikor énekelni kellett már nem volt baj. Veca egyszerűen hihetetlen volt, látszott rajta hogy imádja ezt csinálni, imád énekelni, könnyen közös nevezőre jut a közönséggel és a hangja pedig élőben még eszméletlenebb mint a tv-ben. :) Aztán következett Norbi, aki akkora buli hangulatot teremtett a zúzós rock számaival, hogy csak na! Végül pedig Vastag Csaba a maga egyszerűségével, nem elszállva magától, jött, énekelt, kedves volt és megdobogtatta a női szíveket. :)
Összegezve a faktorosokat: Dorkát jó volt hallgatni, Veca hangja vitt mindent, a legeslegjobb, Norbi volt a hangulat felelős, zúzós, és a vicces, Csaba pedig az esztétikai élményt nyújtotta számomra, de a hangja sem utolsó, sőt!!! ;)

Böjt

Hétvégén az újságban olvastam a böjtről. Nem mintha eddig nem tudtam volna hogy mi az, mettől meddig tart, de megakadt a szemem a cikkem. Elhatároztam, hogy hétfőtől én is böjtölök, na de nem vallási okai vannak vagy ilyesmi, hanem csak tesztelem a saját tűrőképességemet és kitartásomat. Elhatároztam, hogy hétfőtől kezdve azaz 2011. 03.14-től nem eszem egy falat húst sem egészem egy hónapon keresztül 2011.04.04-ig. Kíváncsi vagyok, hogy hogy fogom bírni, ugyanis azért hétfőtől kezdtem az egy hónapot, mert a mamáéknál a hétvégén még muszáj volt disznótorost ennem. :) A "próba" már három napja tart, de eddig még nem hiányzik a hús, nem vagyok hús függő, de azért biztosan furcsa lesz vega kajákat enni egy hónapon keresztül. Úgyhogy jöhetnek a sajtok, saláták, tojás, rizs, krumpli és a többi húsmentes finomság. Most még azt mondom, hogy nem leszek vega, de aztán ki tudja? :) 

Ha kibírom ezt az egy hónapot, akkor megírom majd azt is, hogy milyen volt és mennyire éltem meg tragikusan ezt az egészet! :D

Lámpaláz!?

Szombaton (03.12.) az a megtisztelő feladat ért, hogy a volt általános iskolámban zsűrizhettem a farsangi bálon. A zsűriben öt fiatal vett részt, azért, hogy ne legyen pártoskodás az iskolán belül, mert régebben az SzM szülők, nagyszülők, tanárok közül szoktak tagokat választani.De nem is ez a lényeg... :) Három órakor megérkeztem az iskolába, előre nem tudtam hogy ki lesz az a másik négy ember akikkel zsűriznem kell..  Bevonultunk az igazgatóiba és megbeszéltük, hogy mik lesznek a paraméterek, mi alapján fogunk majd dönteni, milyen pontrendszerben pontozunk. Majd kiválasztottuk, hogy ki legyen a zsűri elnöke. Mivel senki nem akarta elvállalni, ezért rám esett a választás- azzal a jelszóval, hogy úgyis én írtam a helyi újságban,nem okozhat nekem ez gondot-  amit egyáltalán nem bántam :) (jó ez kicsit nagyképű volt, de tényleg nem bántam, inkább élveztem, hogy majd kiállhatok annyi ember elé egy mikrofonnal a kezembe és dumálhatok) Aztán kivonultunk a tornacsarnokba ahol a jelmezes felvonulás szokott lenni. Sajnos egyéni jelmezes nagyon kevés volt, de a csoportos produkciók ezt ellensúlyozták. Nyolc osztályból hét osztály öltözött be, sokak az ofőikkel együtt. A Karib tenger kalózaitól kezdve a törpökön át a pizsi partyig sok érdekes és vicces produkciót láthattunk. Aztán eljött a döntés ideje, vissza vonultunk az igazgatóiba és meglepetésünkre nagy egyetértés uralkodott a zsűri tagjai között. Amíg a többiek összeszámolták a pontokat, felállították a sorrendet én aláírtam az okleveleket -mint zsűri elnök-amiket átadtunk a gyerkőcöknek. Közben pedig meg is vendégeltek minket, úgyhogy ez a potya evés-ivás nem csak a sajtós emberkékre jellemző :)
Aztán eljött az én időm. Kiálltam a csarnok közepére egy mikrofonnal a kezemben, szemben velem a gyereksereg, felnőttek és elkezdtem beszélni. Bár az elején nem akarta csend lenni, de aztán ez is megoldódott :) Írtam egy rövid szöveget, de nem volt rá szükségem. Úgy éreztem magam ott, mintha ezer meg ezer éve ezt csinálnám, nem volt bennem egy cseppnyi izgalom sem, vagyis csak annyi, hogy nehogy összegabalyodjon a nyelvem, de azon nem paráztam hogy úristN mint fogok majd mondani. Jól éreztem magam ott és abban a pillanatban.
Ha két évvel ezelőtt kell  volna ilyet csinálnom biztosan szét paráztam volna magamat, azon izgultam volna nehogy beégjek és pluszban ott lett volna még, hogy kameráznak is és hogy nézek ki, tiszta ciki. De most nem ezt érzetem, élveztem a helyzetet, nem izgatott az, hogy ott van az a kamera, nem izgatott az, hogy félig ismerős, félig ismeretlen emberek előtt kell beszélnem. nem érdekelt szinte semmi, egész gördülékenyen ment a dolog, amin én is meglepődtem és annak ellenére, hogy először csináltam ilyet büszke vagyok magamra és arra hogy sikerült legyőznöm a lámpalázamat!
Úgyhogy rájöttem, ha ez a mostani iskola másra nem is volt jó, arra igen, hogy megszerettem írni, és nem félek kiállni emberek elé beszélni egyedül egy mikrofonnal, támogatás nélkül.


u.i.: lehet kicsit arcoskodás van a szövegben, de én ezt most így érzem és PONT
u.i.2.: lehet bepróbálkozom a helyi tv-nél, hátha gyakornokoskodhatom :)

Tata, örök szerelem :)

A tatai vár

Imádom Tatát!!! Számomra az egyik legkedvesebb város, már csak azért is mert a gimi és a kolesz jóvoltából volt szerencsém 5 évig ott élni. Eleinte nagyon, de nagyon utáltam az egészet úgy ahogy van, de aztán egyre jobban megszerettem és szeretnék majd Tatán élni, szeretnék újra ott lakni. Milliószor gondolok arra, mi lesz majd 10 év múlva. Remélem  Tatán leszek a Szerelmemmel és a gyerekeinkkel. :) Annyiszor elképzelem azt, hogy van egy szép nem túl nagy kertes házunk, hatalmas terasszal. Elképzelem azt, hogy milyen jó lesz majd az Öreg-tó partján sétálni, főleg tavasszal babakocsit tologatva.:) Elképzelem azt, hogy R.-ék is ott laknak és együtt babázunk, sokat dumálunk, találkozunk, elválaszthatatlanok leszünk. Most is Ő a legjobb, és remélem az is marad örökre. Jut eszembe, örökre...milyen szó ez?? mi az hogy örökre?? honnan tudod, hogy meddig tart az örökre?? hiszem semmi sem örök, sajnos :(
Na de térjünk vissza Tatához! Imádom, egyszerűen lenyűgöző! Kis város, nem túl sok ember, tele van szépségekkel..Gondolok az Angol parkra, az Eötvös gimi környékére, a tatai várra, az Öreg-tó partjára, a Cseke tóra, az Esterházy kastélyra, a Kossuth térre... Öt évig ez jelentette nekem az életet, a mindennapokat és így másfél év elteltével is úgy gondolok az öt töltött időkre, mintha tegnap lett volna. Remélem egyszer vissza térek és akkor soha nem hagylak el Tata! :)

Hiányzol Tata!
Várj meg, ott fogok élni!!!

"Mesefa"

Igenis, hogy Ácsnak vannak rejtett szépségei!

És ez még csak az első fotó, de remélhetőleg nem az utolsó! :)