1956

Hűű, már lassan vagy fél éve nem jártam itt én sem.. de most valahogy hiányzik az írás. Nem ígérem, hogy regényeket fogok írni, de remélem újra beindul az élet itt a blogon :)
Először is -mivel holnap nem hiszem, hogy leszek gépközelben- ezért egy kis megemlékezés 1956. október 23-ról.
Ákos azért, mert nagyon szeretem!

Ezt pedig azért, mert nem szabad elfeledkeznünk erről a napról!!! Hiába mondják, azt többen -főként az idősebbek- hogy, nem ünnep október 23-a..DE nekem akkor is ünnep és az is marad! Ugyanúgy hozzátartozik a magyarsághoz, hozzánk. Ez a MI országunk történelmének a része volt és lesz is!

Tévézés

Már írtam, hogy lehet bepróbálkozom a helyi televíziónál... Hát a próbálkozás sikeres volt, így immár április 2-a óta ott gyakornokoskodom A feladatom, az hogy a különböző események után az érdekeltekkel riportot készítsek. Mit ne mondjak, a feladatot nagyon élvezem. A riportok előtt itthon írok össze pár kérdést, amik általánosak, mert nem szeretnék ott állni az alannyal szemben, hogy nem tudok mit kérdezni, de az igazi kérdések az események ideje alatt születnek meg a fejemben. Mert lehet vannak olyan kérdéseim, amik nem illenek éppen akkor oda, de lehetnek olyan kérdések is amik az előadáshoz szorosan kapcsolódnak. Eddig négy riporton vagyok túl, amik között van nagyon jól sikerült is és van kevésbé jól sikerült, de azért igyekszem. Nagyon sok függ az alanytól is, hogy mennyire kamera barát vagy éppen mennyire ellensége a kamera. Úgy gondolom, a kamera már a barátom, nem vagyok tőle zavarban stb.. de bekapcsolni és felvenni még mindig nem tudok vele és szerintem soha nem is fogok :)
Kipróbáltam már az újságírást, most a tv-zést, már csak a rádió hiányzik. :) Egyébként a tv-zés teljesen más, először szokatlan az újságírás után, de több kihívást látok benne. Összegezve, úgy gondolom, hobbi szinten újság írni és tv-zni is szeretnék majd a jövőben.
Ez az én világom, ahol mehetek, beszélhetek, kiöltözhetek, ismerkedhetek.
Jajj és ígéretet kaptam arra is, hogy majd kipróbálhatom magam bemondóként is.

Röplabda

Egy hónappal és két nappal ezelőtt fb-n láttam egy kiírást, miszerint kedden este 20:00-tól lesz röplabda a volt általános sulim csarnokában. Először nagyon bepörögtem, hogy megyek, aztán amikor eljött az este, haza értem 19 óra után suliból, akkor már nem volt annyira kedvem. Leültem nyugisan vacsorázni, megcsináltam a melegszendvicsemet és behuppantam a tv elé, de azért a gondoltam ott volt a fejemben, hogy át kéne menni mégiscsak megnézni, hogy kik lesznek. Vacsizás közben nem hagyott nyugodni a gondolat, és egyre csak az járt a fejemben, hogy Anett nem lehetsz ilyen rohadt lusta, most amikor a decemberi fogyókúra is olyan jól ment, azóta heti rendszerességgel mozogsz, nem lehetsz ilyen! Így 19:50-kor felpattantam a tv elől, összedobáltam a melegítőmet, terem cipőmet, vettem magamhoz vizet és átmentem. Ott volt ám csak igazi meglepetés, csak ismerősök voltak szinte mind, akik jöttek. Az első -edzésnek nem nevezem, inkább játék- igen jó hangulatban telt és nagyon sokáig is játszottunk, úgyhogy megbeszéltük, hogy a következő kedden folytatás, ami így is ment négy héten keresztül. A játékok vidám hangulatban telnek, a csajok nevetésétől harsog a csarnok esténként, de ez legyen a legnagyobb probléma :) Alig várom/vártam a kedd estéket, mert a játék teljes boldogsággal, jó kedvvel tölt el. Röpizni a koleszban szoktam, úgyhogy körülbelül több mint két éve nem játszottam, de jó hétről hétre újra ezt a sportot űzni heti pár órában.
Bár most nem tudom mi lesz, nagy a kavarc a terem bérléssel és az este 7 után nem tartózkodhat a csarnokban senki dologgal, de meglátjuk... Jó lenne ha ez nem maradna ennyiben és folytathatnánk azt amit elkezdtünk, mert a "kémény magnak", a 7-9 embernek lenne igénye erre a fajta mozgásra! És vannak a távoli jövőre vonatkozó tervek is...
I <3 röpi :)

Böjt (folytatás)

Megígértem, hogy beszámolok a böjtömről, ami az egyik pillanatról a másikra pattant ki a fejemből. Nem fokozatosan kezdtem el a böjtöt, hanem bumm bele a közepébe. Mint már írtam, semmi vallási oka nem volt, csak magamat teszteltem, és három hétig bírtam is hús nélkül.
Egyik napról a másikra eldöntöttem, hogy  nem eszem húst, meghatározatlan ideig, ameddig bírom. Vissza gondolva nem volt vészes az a három hét húsmentesen, nagyon jól bírtam, bár néha rám tört az az érzés, hogy de megennék egy szelet felvágottat. Persze ez csak akkor tört rám, amikor öcsém vagy valamelyik családtagom ott ette előttem a szendvicsét :) A három hét alatt rendesen megküzdöttem anyával is, mivel vérszegény vagyok meg még ezen kívül csomó bajom van :S :( Folyamatosan azt hallgattam, hogy "egy héten egyszer legalább egyél valamilyen formában húst", "nem lesz ez így jó", bla-bla :) de én nem törtem meg és kitartottam.
A negyedik héten fokozatosan kezdtem aztán vissza térni a régi kerékvágásba, bár azt nem mondhatom, hogy az ebédnél bármikor is hiányzott volna a hús.(csak a szendvicsből a felvágott) Így azóta próbálok oda figyelni arra, hogy egy héten csak egyszer kerüljön hús a tányéromba és lehet, hogy a végén még vega leszek?? A böjt óta több salátát eszem és olyan ételeket, melyeket ezelőtt sosem, így volt értelme és megérte én azt mondom! Bár ha vega leszek a tojásról nem fogok lemondani, abban biztos vagyok.
És ha választanom kéne, hogy miről mondjak le egy életre, a csokiról vagy a húsról, biztos hogy az utóbbit nélkülözném!!! :)

rég írtam már...

Hű, de régen írtam már, ezért kissé haragszom is magamra, de valahogy soha nem jutok el idáig, hogy leüljek és normális módon össze szedjem a gondolataimat. az utóbbi időben mondhatni sok minden történt velem :) Úgyhogy ne haragudjatok, akik olvastok.. bár nem is tudom, hogy rajtam kívül olvas-e egyáltalán valaki?? :)
Az, hogy nem írtam köszönhető annak, hogy elég sűrű a napirendem manapság. Ugyanis hétfőtől péntekig suli és egész normálisan be is járok, mostanában nem igen lógtam... majd kedd esténként röpi van/volt (erről később), pénteken zumba, szombaton "meló" vagy itthon ténykedem, vasárnap meg csak Vele vagyok! :)
Próbálom összeszedni a gondolataimat és külön bejegyzéseket írok, mert jobban szeretem a rendszerességet, külön címeket, mint most mindent egy jegyzetbe sűrítsek, úgyhogy akkor hajrá..
Írok a böjtömről, a melóról, a röpiről, a felháborodottságomról és még lehet eszembe jut közben más is...

X-faktor

Húúú, hát hol is kezdjem. Annak idején, amikor a tv-ben ment az X-faktor egy hétvégét sem hagyhattam ki anélkül, hogy ne néztem volna az élő adásokat, ugyanis a most.hu-n már nem volt olyan jó vissza nézni a műsort. Elvesztette a varázsát az egész, amikor néha-néha vissza néztem egy egy részt. Akkor még nem gondoltam volna, hogy leszek olyan szerencsés és egyszer eljutok egy faktor koncertre, de aztán március 14-én eljött ez a pillanat is. Pénteken jött az ötlet, hogy menjünk. Délután négykor elvileg Vastag Csaba, Vastag Tomi, Király L. Norbi és egy meglepi vendég látogatott el a győri BBMK-ba, este pedig Takács Nikolas, Wolf Kati, Csaba, Janicsák Veca  és a meglepetés.
Egyértelmű volt, hogy a délutáni előadást választom és nem az estit, de szerencsére a többiek is így gondolták. :)
Úgyhogy egy igazi, élő, két órás koncertet élvezhettem Csaba, Norbi, Veca és Dorka előadásában, ugyanis Tomi lebetegedett, helyette jött Dorka és a meglepi Veca volt. Nem tudom elmondani/leírni azt az érzést amit akkor éreztem, amikor megláttam őket. Hihetetlennek tűnt hogy pár hónapja a tv-ben figyeltem/hallgattam őket és most  pár lépésre voltak tőlem/tőlünk. Annyira nagyon jó volt.
Szegény Dorka kicsit félénk vagy nem is tudom mi volt beszéd közben, de aztán amikor énekelni kellett már nem volt baj. Veca egyszerűen hihetetlen volt, látszott rajta hogy imádja ezt csinálni, imád énekelni, könnyen közös nevezőre jut a közönséggel és a hangja pedig élőben még eszméletlenebb mint a tv-ben. :) Aztán következett Norbi, aki akkora buli hangulatot teremtett a zúzós rock számaival, hogy csak na! Végül pedig Vastag Csaba a maga egyszerűségével, nem elszállva magától, jött, énekelt, kedves volt és megdobogtatta a női szíveket. :)
Összegezve a faktorosokat: Dorkát jó volt hallgatni, Veca hangja vitt mindent, a legeslegjobb, Norbi volt a hangulat felelős, zúzós, és a vicces, Csaba pedig az esztétikai élményt nyújtotta számomra, de a hangja sem utolsó, sőt!!! ;)

Böjt

Hétvégén az újságban olvastam a böjtről. Nem mintha eddig nem tudtam volna hogy mi az, mettől meddig tart, de megakadt a szemem a cikkem. Elhatároztam, hogy hétfőtől én is böjtölök, na de nem vallási okai vannak vagy ilyesmi, hanem csak tesztelem a saját tűrőképességemet és kitartásomat. Elhatároztam, hogy hétfőtől kezdve azaz 2011. 03.14-től nem eszem egy falat húst sem egészem egy hónapon keresztül 2011.04.04-ig. Kíváncsi vagyok, hogy hogy fogom bírni, ugyanis azért hétfőtől kezdtem az egy hónapot, mert a mamáéknál a hétvégén még muszáj volt disznótorost ennem. :) A "próba" már három napja tart, de eddig még nem hiányzik a hús, nem vagyok hús függő, de azért biztosan furcsa lesz vega kajákat enni egy hónapon keresztül. Úgyhogy jöhetnek a sajtok, saláták, tojás, rizs, krumpli és a többi húsmentes finomság. Most még azt mondom, hogy nem leszek vega, de aztán ki tudja? :) 

Ha kibírom ezt az egy hónapot, akkor megírom majd azt is, hogy milyen volt és mennyire éltem meg tragikusan ezt az egészet! :D

Lámpaláz!?

Szombaton (03.12.) az a megtisztelő feladat ért, hogy a volt általános iskolámban zsűrizhettem a farsangi bálon. A zsűriben öt fiatal vett részt, azért, hogy ne legyen pártoskodás az iskolán belül, mert régebben az SzM szülők, nagyszülők, tanárok közül szoktak tagokat választani.De nem is ez a lényeg... :) Három órakor megérkeztem az iskolába, előre nem tudtam hogy ki lesz az a másik négy ember akikkel zsűriznem kell..  Bevonultunk az igazgatóiba és megbeszéltük, hogy mik lesznek a paraméterek, mi alapján fogunk majd dönteni, milyen pontrendszerben pontozunk. Majd kiválasztottuk, hogy ki legyen a zsűri elnöke. Mivel senki nem akarta elvállalni, ezért rám esett a választás- azzal a jelszóval, hogy úgyis én írtam a helyi újságban,nem okozhat nekem ez gondot-  amit egyáltalán nem bántam :) (jó ez kicsit nagyképű volt, de tényleg nem bántam, inkább élveztem, hogy majd kiállhatok annyi ember elé egy mikrofonnal a kezembe és dumálhatok) Aztán kivonultunk a tornacsarnokba ahol a jelmezes felvonulás szokott lenni. Sajnos egyéni jelmezes nagyon kevés volt, de a csoportos produkciók ezt ellensúlyozták. Nyolc osztályból hét osztály öltözött be, sokak az ofőikkel együtt. A Karib tenger kalózaitól kezdve a törpökön át a pizsi partyig sok érdekes és vicces produkciót láthattunk. Aztán eljött a döntés ideje, vissza vonultunk az igazgatóiba és meglepetésünkre nagy egyetértés uralkodott a zsűri tagjai között. Amíg a többiek összeszámolták a pontokat, felállították a sorrendet én aláírtam az okleveleket -mint zsűri elnök-amiket átadtunk a gyerkőcöknek. Közben pedig meg is vendégeltek minket, úgyhogy ez a potya evés-ivás nem csak a sajtós emberkékre jellemző :)
Aztán eljött az én időm. Kiálltam a csarnok közepére egy mikrofonnal a kezemben, szemben velem a gyereksereg, felnőttek és elkezdtem beszélni. Bár az elején nem akarta csend lenni, de aztán ez is megoldódott :) Írtam egy rövid szöveget, de nem volt rá szükségem. Úgy éreztem magam ott, mintha ezer meg ezer éve ezt csinálnám, nem volt bennem egy cseppnyi izgalom sem, vagyis csak annyi, hogy nehogy összegabalyodjon a nyelvem, de azon nem paráztam hogy úristN mint fogok majd mondani. Jól éreztem magam ott és abban a pillanatban.
Ha két évvel ezelőtt kell  volna ilyet csinálnom biztosan szét paráztam volna magamat, azon izgultam volna nehogy beégjek és pluszban ott lett volna még, hogy kameráznak is és hogy nézek ki, tiszta ciki. De most nem ezt érzetem, élveztem a helyzetet, nem izgatott az, hogy ott van az a kamera, nem izgatott az, hogy félig ismerős, félig ismeretlen emberek előtt kell beszélnem. nem érdekelt szinte semmi, egész gördülékenyen ment a dolog, amin én is meglepődtem és annak ellenére, hogy először csináltam ilyet büszke vagyok magamra és arra hogy sikerült legyőznöm a lámpalázamat!
Úgyhogy rájöttem, ha ez a mostani iskola másra nem is volt jó, arra igen, hogy megszerettem írni, és nem félek kiállni emberek elé beszélni egyedül egy mikrofonnal, támogatás nélkül.


u.i.: lehet kicsit arcoskodás van a szövegben, de én ezt most így érzem és PONT
u.i.2.: lehet bepróbálkozom a helyi tv-nél, hátha gyakornokoskodhatom :)

Tata, örök szerelem :)

A tatai vár

Imádom Tatát!!! Számomra az egyik legkedvesebb város, már csak azért is mert a gimi és a kolesz jóvoltából volt szerencsém 5 évig ott élni. Eleinte nagyon, de nagyon utáltam az egészet úgy ahogy van, de aztán egyre jobban megszerettem és szeretnék majd Tatán élni, szeretnék újra ott lakni. Milliószor gondolok arra, mi lesz majd 10 év múlva. Remélem  Tatán leszek a Szerelmemmel és a gyerekeinkkel. :) Annyiszor elképzelem azt, hogy van egy szép nem túl nagy kertes házunk, hatalmas terasszal. Elképzelem azt, hogy milyen jó lesz majd az Öreg-tó partján sétálni, főleg tavasszal babakocsit tologatva.:) Elképzelem azt, hogy R.-ék is ott laknak és együtt babázunk, sokat dumálunk, találkozunk, elválaszthatatlanok leszünk. Most is Ő a legjobb, és remélem az is marad örökre. Jut eszembe, örökre...milyen szó ez?? mi az hogy örökre?? honnan tudod, hogy meddig tart az örökre?? hiszem semmi sem örök, sajnos :(
Na de térjünk vissza Tatához! Imádom, egyszerűen lenyűgöző! Kis város, nem túl sok ember, tele van szépségekkel..Gondolok az Angol parkra, az Eötvös gimi környékére, a tatai várra, az Öreg-tó partjára, a Cseke tóra, az Esterházy kastélyra, a Kossuth térre... Öt évig ez jelentette nekem az életet, a mindennapokat és így másfél év elteltével is úgy gondolok az öt töltött időkre, mintha tegnap lett volna. Remélem egyszer vissza térek és akkor soha nem hagylak el Tata! :)

Hiányzol Tata!
Várj meg, ott fogok élni!!!

"Mesefa"

Igenis, hogy Ácsnak vannak rejtett szépségei!

És ez még csak az első fotó, de remélhetőleg nem az utolsó! :)

Shakespeare: LXXV. szonett

"Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;

Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;

Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom."

Az Első

Hát igen, eljött ez a pillanat. Én is csináltam blogot. Nem tudom, hogy fogom- e szeretni. Igyekszem minél többször írni, legalább egy héten egyszer. A külseje biztosan sokszor fog majd változni, az írások hol érdekesebbek, hol kevésbé érdekesek lesznek, de megpróbálom :)
Igazából azért jó, hogy lett ez a blog, mert ha írhatnékom van, nem kell a virtuális fiókomba süllyeszteni az írásaimat, hanem közzé tudom tenni és ha lesznek páran akik elolvassák vagy ha csak egy ember is akkor már megérte, úgy gondolom :)
Ezennel hivatalosan is útjára indítom a képzeletemet és a blogomat! :D